Ötvennyolc éve látjuk és szeretjük a Tévémacit

Tévémaci

Bukfencezik és fogat mos, majd az esti mese után ágyba bújik Paprikajancsival. – 1963. április 15-én, húsvét hétfőn jelent meg először a televízió-képernyőkön a tévémaci az esti mese szignáljaként. Megalkotását hosszadalmas előkészítés előzte meg – az azonban bizonyosan nem fordult meg az alkotók fejében, hogy több mint fél évszázadot megél.

Generációk nőttek fel a tévémacin, mely olyan emblematikus figurává vált, amihez hasonlót alig találni: ismertsége és népszerűsége legfeljebb Mátyás királyhoz és Petőfihez fogható.

TV Maci, tévémaci

A tévémaci figuráját és kerettörténetét eredendően azért találták ki a szerkesztők az Esti mese elé, mert azt akkoriban még egyszerűen csak felolvasták a bemondók (Takács Marika, Tamási Eszter, Balogh Mari), és a mesékhez semmilyen képi illusztráció – sem rajzfilm, sem bábos – nem volt. Szerették volna vonzóvá tenni a műsort a gyerekek számára valamilyen érdekes látványelemmel, ami jól beazonosítható és szerethető szignáljává válik az Esti mesének. Ez az úgynevezett főcím a műsorok elején (és esetleg végén) azt a célt szolgálja, hogy mintegy keretként jelezze a rendszeres program kezdetét, otthonos ismerősségével még vonzóbbá téve azt. A tévé Gyermek és Ifjúsági Főosztályának szerkesztői már korábban felismerték, hogy a báb mint vizuális meseeszköz nagyon jól adaptálható televíziós célokra, mivel nemcsak egyszerűen történetmesélésre kiváló mozgatható volta miatt, de a közeli felvételeknek és a kedvezőbb technikai körülményeknek köszönhetően a bábszínházhoz képest jóval több lehetőség rejlik benne. Tudták: ebben kulcsfontossága van annak, hogy sikerül-e igazán kifejező és szerethető figurát létrehozni. A tévémacin kívül több ötletet is vizsgáltak, de végül a fogmosó mackóra esett a választás; többek között azért, mert az ötletgazdák szerint a gyerekek szeretik a játékmackót és szívesen alszanak vele, a fogmosás sztorijával pedig szerették volna az esti lefekvésre és annak kötelező szertartásaira nevelni a gyerekeket.

A legelső macifigurát még évekkel korábban Kende Márta grafikus és Bálint Ágnes gyermekműsor-szerkesztő, a forgatókönyv írója együtt kísérletezte ki, de végül ez soha nem került műsorba, és sajnos fénykép sem maradt fenn róla. Több próbaverzió után az MTV makettműhelyében készült el a képernyőre kerülő végleges változat a tervező Lengyel Zsolt és a kivitelező-animátor Köber Tibor munkája nyomán. Teste drótos ólomvázra épült, így hajlítható volt, és a mozgását kockáról kockára tudták változtatni. A hasát kitömték, majd filccel borították. a feje pedig fagolyóból készült. Ami pedig a legtöbb néző számára szinte hihetetlen: a maci magassága nem éri el a 15 cm-t, bútorai pedig gyufásskatulya méretűek.

Foky Ottó TV Maci

Ez a kissé bumfordi, esetlen mozgású, kedves arcú mackó valóban annyira jól sikerült és belopta magát az emberek szívébe, hogy bár az évtizedek alatt volt rá néhány próbálkozás, hogy végleg eltávolítsák a tévéből, a nézői felháborodás mindannyiszor visszakövetelte a képernyőre. Jól jellemzi kultuszjellegét, hogy egy előre eltervezett tudatos koncepció (ma úgy mondanánk: brandépítés) részeként 1980-ban még Farkas Bertalan is felvitte magával az űrbe, és onnan élő kapcsolásban olvasott tévémacival mesét. Külön kuriózum ezzel kapcsolatban, hogy az akkori tervező hat hétig tanulmányozta Szovjetunióban az asztronauták szkafanderét, és annak pontos mását készítették el a tévémaci számára külön erre az alkalomra.

A tévémaci és az egész „főcím” népszerűségéhez szorosan hozzátartozik az emblematikussá váló zene, nincs olyan ember ma Magyarországon, aki már első taktusairól ne ismerné fel a jellegzetes fagottbrummogást. Pécsi József fagottra, klarinétra és zongorára írt etűdjének részlete korábban a „Dörmögő Dömötör” című rádióműsor zenéje volt, de telitalálat volt átemelni a tévémaci főcímzenéjévé.

Persze azért idővel, bármennyire is úgy szerették tévémacit kicsik és nagyok, ahogy és amilyen volt, eljárt felette az idő, és ezért időről időre némi fazonírozáson esett át ő maga és a bútorzata is, néhány alkalommal pedig teljesen új bábra cserélték le. A legelsőhöz hasonló hosszú sikert az 1983-as Foky Otto-féle változat élt meg, melyet Szabó László faragómester készítette el természetes marhavérből készült parafából.

Sok felnőttben felmerül a kérdés: hány éves és milyen nemű tévémaci? Hiszen olyan dolgokat csinál – önállóan fürdik, egyedül néz tévét és megy aludni stb. –, mint a felnőttek, ugyanakkor Paprikajancsival alszik, és minden tekintetben mégis inkább gyermeki. A neméről már nem is beszélve: a bábfigura kialakítása semmilyen nemi jellegzetességet nem mutat, teljesen semleges ebből a szempontból. Az első maci azonban csipkés bugyit viselt, így ez többek számára azt sugallta, hogy inkább lány, ám a későbbi verziók ruházata és megjelenése kicsit inkább fiúsnak mondható. Az igazság pedig az, hogy a tévémaci megalkotói szándékosan nyitva hagyták ezeket a kérdéseket, bízva a gyermeki lélek fantáziájában és érzelmi azonosulásában, mellyel olyannak képzeli el és szereti a macit, amilyennek ő szeretné látni. A többi pedig legyen a felnőttek problémája.

Felhasznált forrás:
A tévémaci tudatformáló szerepe, Médiakutató
Fotó: MTV

Az emberi jogokért országszerte

Regionális irodát nyitott a közelmúltban Pécsett és Szegeden az Amnesty International Magyarország. A két dél-magyarországi központtól a láthatóság, a helyi aktivitás és a jogtudatosság növekedését várják.

Az Amnesty International egy nemzetközi jogvédő civil szervezet, melyet 1961-ben alapított egy angol jogász azzal a céllal, hogy társadalmi összefogással és aktivizmussal mind többen kiálljanak az igazságtalanságok ellen. A mára több mint 150 országot és 10 milliónál is több tagot és aktivistát tömörítő szervezet továbbra is azért küzd, hogy az emberi jogok mindenkit egyformán megillessenek. Magyarország – budapesti központtal – 31 éve csatlakozott az Amnestyhez. A nemzetközi ügyek és kampányok mellett kiemelt feladatuknak tekintik, hogy fellépjenek konkrét hazai emberi jogi problémákkal kapcsolatban, és hozzájáruljanak egy nyitottabb, az emberi jogokat tiszteletben tartó Magyarország megvalósulásához, a jogtudatosság növekedéséhez a magyar emberek körében.

Amnesty International Aktivizmus

Mint kérdésünkre az újonnan megnyitott pécsi iroda regionális koordinátora, Nagy Eszter elmondta, az Amnesty azzal a céllal hozta létre a két dél-magyarországi központot, hogy a szervezet tevékenysége Budapesten kívül is minél szélesebb körben ismertté váljon, és növekedjen a helyi civil aktivitás és tudatosság az emberi jogi kérdésekben. Azért esett a választás éppen Pécsre és Szegedre, mert ebben a két városban és körzetében már nem előzmények nélküli az Amnesty aktivitása, korábban is voltak sikeres kampányok, és van egy erős civil bázis, többek között egyetemista csoport működött mindkét egyetemen Freedom Club néven. Szeretnék tovább folytatni és a két régióban minél több helyre eljuttatni a már eddig is népszerű emberi jogi oktatási programjukat. Emellett most országosan kiemelt szerepet kap az Egy lépéssel közelebb elnevezésű kampányuk, amely a nemek közti bérkülönbségek megszüntetésére, csökkentésére irányul. A pécsi régióban tervezett programokról Nagy Eszter egyelőre annyit árult el, hogy gyermeknap alkalmából Mesés emberi jogaid címmel lesz többféle, gyerekeknek és szüleiknek szóló esemény, majd a Pride héten fognak szintén sokszínű programsorozattal jelentkezni.

A legfőbb célkitűzésük pedig az, hogy minél több aktív támogatót, az egyenlő emberi jogok iránt elkötelezett embert vonjanak az Amnesty közösségébe.

 

Kapcsolódó oldalak:
Amnesty Magyarország
Amnesty International Aktivizmus Csoport
Amnesty Magyarország FB

 

 

 

Még lehet szavazni a Libri közönségdíjra

Libri irodalmi díj

Idén tavasszal immár 6. alkalommal kerül sor a Libri irodalmi díjak odaítélésére. Ahogyan már megszokhattuk, a szakmai zsűri mellett a közönség is szavazhat kedvencére – a 10 döntős műre május 2-áig lehet voksolni.

A Libri a 2000-es évek eleje óta hazánk legnagyobb kiadói és könyvterjesztő hálózata, csak a kereskedelmi ágazatában több mint 15 milliárdos az éves forgalma, megszámlálhatatlan rangos könyvszakmai és -kereskedelmi díjat tudhat magáénak. A Kiadói Csoportja öt nagy múltú, neves könyvkiadót – Helikon, Jelenkor, Park, Libri, Kolibri – működtet a magas minőséget képviselő hagyományokhoz méltó nívón. Az irodalmi díj alapításában a Libri vállalatcsoport ezen kiemelt kultúraalakító és gazdasági pozíciójából eredő szakmai felelősségvállalása nyilvánul meg.

Libri irodalmi díj

A 2016-ban útjára indított kezdeményezéssel fő célkitűzésük, hogy ezzel is támogassák a kortárs magyar irodalmat, és népszerűsítsék az olvasást. A Libri irodalmi díj meg is felel ezeknek a várakozásoknak: igen rövid időn belül mind a szűkebb irodalmi szakma, mind az olvasóközönség körében egyfajta zsinórmértékké vált. Évről évre presztízsértékűnek számít bekerülni az úgynevezett hosszúlistába is, a tízes döntőben szerepelni pedig már önmagában rangos elismerés. Maga AZ irodalmi és a közönségdíj ehhez mérten már csak a mazsola a tortán.

Az idei év döntősei: Bereményi Géza: Magyar Copperfield, Grecsó Krisztián: Magamról többet, Halász Rita: Mély levegő, Háy János: A cégvezető, Jászberényi Sándor: A varjúkirály, Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj, Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun, Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk, Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat, Tompa Andrea: Haza.

A Libri irodalmi díj jelöltjei közé minden olyan irodalmi igényű, élő magyar szerző által írt magyar nyelvű mű bekerülhet, amelyet az előző naptári évben adtak ki. A tavaly megjelent könyvek közül 50 kiadó 155 kötete felelt meg ennek a feltételnek (a lista elérhető a Libri weboldalán). Ebből az ún. hosszúlistából egy több mint száz fős szakmai bizottság összesített szavazatai alapján kerül ki a tíz döntős könyv. A bizottság minden tagja 5-5 könyvre adja le szavazatát, így kialakul egy abszolút lista, aminek az első tíz helyezettje kerül a díj döntősei közé. Közülük egy ötfős zsűri választja ki a Libri díjjal kitüntettet művet, illetve közülük kerül ki a Libri közönségdíjas is az interneten bárki számára elérhető szavazás eredménye alapján.

Libri irodalmi díj

Az idei 10 szerző, a korábbi évekhez hasonlóan, valóban már önmagában illusztris irodalmi társaságot jelent, többségük ráadásul nem először nyeri el a jelöltséget. Tompa Andrea és Jászberényi Sándor korábban már elvihette magát a díjat (Omerta – 2018; A lélek legszebb éjszakája – 2017), Grecsó Krisztián pedig a Verával tavaly a közönségdíjat, de Szabó T. Anna és Nádasdy Ádám is szerepelt már a döntősök között (utóbbi kétszer is). Erős tehát a mezőny, kíváncsian várjuk a zsűri és a közönség választását.

Kapcsolódó oldal:
Libri Irodalmi-díj
Libri Könyvkiadó

Élet/Kép – Hétköznapi történetek

Élet-Kép - Hétköznapi történetek Ruprech Judit Tornaterem
Illusztráció: Ruprech Judit Tornaterem című alkotása a kiállításon

Ma nyílt meg Budapesten a Városháza Parkban az Élet/Kép – Hétköznapi történetek c. kültéri kiállítás, amely hamarosan Budapest több pontján is látható lesz. Az alkalmi tárlaton Ruprech Judit pécsi fényképész Tornaterem című alkotása is megtekinthető, mely a Szalántai Kötélugró Sportegyesület egyik ugrókötelező tagjának az árnyékáról készült.

A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Budapest Photo Festival társeseménye.  A kiállítás 2021. április 12. és április 18. között látogatható.

Kapcsolódó oldal:
Ruprech Judit
Élet/Kép – Hétköznapi történetek
Budapesti Tavaszi Fesztivál
Budapest Photo Festival

Pécs2010 EKF felmérés – szakdolgozathoz

Pécs 2010 EKF logóA Veszprémi Pannon Egyetem végzős hallgatója, – Farkas Dorka a Pécs2010 EKF és a Veszprém-Balaton 2023 EKF – Európa Kulturális Fővárosai programok vizsgálatával és összehasonlításával készíti szakdolgozatát. Az egyetemi hallgató a városlakók és térségünk lakóinak segítségét kéri egy kérdőív kitöltése erejéig, mellyel hozzájárulhatunk a szakdolgozat kutatásának sikerességéhez. A kérdőív kitöltése önkéntes és anonim, és mindösszesen néhány percet vesz igénybe, – a kérdőív kérdései a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programmal kapcsolatosak.

Javasoljuk a kérdőív kitöltését városunk és a Pécs2010 értékeinek és eredményeinek megfelelő kommunikálása érdekében.

A kérdőív az alábbi linkre kattintva érhető el:  Pécs2010 – Európa Kulturális Fővárosa kérdőív

(A kérést a Pannon Klassz Közösség Kulturális Klaszter juttatta el szerkesztőségünkbe!)

 

Mit suttog az erdő?

Amiről a fák suttognak címmel lenyűgöző magyar természetfilmet mutattak be január elején a köztévén, és a gyártók jóvoltából – a mozik zárva tartása miatt – húsvét óta ingyen elérhető az interneten a hosszabb, rendezői változat is.

Az utóbbi évtizedben mintha újra reneszánszukat élnék az ismeretterjesztő természetfilmek. A 80-as években Gerald Durrell, David Attenborough és Cousteau kapitány filmjein meg Kudlik Juli Deltáján nőtt fel a generációm, majd egy időre Jane Goodall és Dian Fossey főemlősei kerültek az érdeklődés fókuszába, de azután mintha kissé partvonalra került volna ez a műfaj. Később a televíziós természetcsatornák széleskörű elterjedésével újra virágzásnak és népszerűségnek indultak a természetfilmek. Az utóbbi másfél-két évtizedben pedig a mind fenyegetőbb környezeti és klímakatasztrófa adott jókora lökést a műfajnak a különböző környezetvédelmi mozgalmak sürgetésének köszönhetően. Sir David Attenborough, Leonardo DiCaprio, Will Smith és más hírességek állnak bolygónk ügye mellé. Újabb és újabb filmek és sorozatok születnek, melyek a korábbi, hagyományos ismeretterjesztő dokumentumfilmekhez képest új vonalat képviselnek szemléletükben és eszköztárukban egyaránt. Narratívájuk és vizuális eszközeik is közelítenek a játékfilm/mozifilm világához, közelebb hozva a befogadói élményt a nézőhöz, miközben egy képkocka erejéig sem adnak alább a nívós természetfilm követelményeiből.

Amiről a fák suttognak
Az Amiről a fák suttognak – noha karakterjegyeiben tökéletesen érvényes rá a fenti megállapítás – mégis kilóg a természeti katasztrófák sürgető perspektívájából fogant filmek közül. Takács Rita rendező egy úgynevezett erdőrezervátumról, a Bükk egy évtizedek óta érintetlen ökoszisztémájáról készített lírai filmeposzt. Igen, az elsőre kontradikciónak tűnő szókapcsolat nem véletlen: noha a látszólag eseménytelen és mozdulatlan erdőt pásztázza csak a kamera, mégis valódi, epikusan lassú folyású történetnek vagyunk szem- és fültanúi, miközben a képsorok lírai érzékenységről tesznek tanúbizonyságot. Ha azt mondanám, hogy az 50 perces film (rendezői változatban közel 80’) egy erdőrészlet vagy talán csak benne egy facsoport egy évét mutatja be, bizonyára senkinek esze ágában sem lenne megnézni a filmet, nekem sem lett volna. Pedig megállja a helyét ez a kijelentés, mégis: közelében sem jár a valóságnak. Mert Takács Rita – valamint Tisza Balázs, Tóth Zsolt Marcell és Vidos Erik operatőrök – úgy mutatják be drón- és makrofelvételeken, szuperlassításban és -gyorsításban egy szerves organizmus, a fák és tágabb összefüggésben az erdő működését, hogy a majd másfél óra közben egyetlen pillanatra sem lankad a figyelmem. A lebilincselő képsorok elsősorban az avar- és gyökérszintre fókuszálnak, folytonos kitekintéssel a tágas, éltető napfényt magába szívó koronaszintre, és az így formálódó vizuális történetben egy kölcsönös együttműködésre épülő, szervezetten együtt lélegző, mozgó, fejlődő, egymást tápláló rendszer képe rajzolódik ki. És a feltárulkozó természetes körforgásban az elmúlás az átalakulás, az éltető újjászületés megnyugtató perspektívájába emelődik, melynek éppen ez az egyszerű magától értetődősége sugall egyfajta magasabb értelemben vett öröklétet. Mindez nem igényel túl sok narrációt: a film nem akar minden képkockát, minden élőlényt nevén nevezni és a látottakat elmagyarázni: nem érzi szükségét a klasszikus ismeretterjesztésnek, nem szándékozik lexikális tudásunkat közvetlenül gyarapítani. Ennél sokkal jobban bízik saját vizuális narratívájában, és elsősorban az ösztönös befogadásra és az intuíciónkra épít – és nem téved.

A film nézése közben mindinkább meggyőződésünkké válik, hogy ebben a határtalanul békés és önzetlen ökoszisztémában – amit most itt éppen erdőnek nevezünk, de éppígy lehetne bármely más élettér, a klíma vagy a Nap-rendszer – a világegyetem tökéletessége mutatkozik meg, és csodájának mi is részese vagyunk, nem csak a film nézőjeként. Azzal a biztos tudattal kelünk fel a kanapénkról, hogy ez a magasabb rend és erő az, ami túlélésünk egyedüli járható és elfogadható útja – és közben belénk fészkeli magát a mérhetetlen szorongás és aggodalom, amiért visszavonhatatlan agresszióval gázolunk át rajta, eltiporva mindent.

A verset ünnepli majd’ minden magyar

Aligha akad olyan író-olvasó ember Magyarországon, akinek április 11-éről ne a költészet napja ugrana be kapásból, és rögtön utána az is, hogy a jeles nap egyúttal József Attila születésnapja. De vajon mióta is és miért ünnepeljük a magyar költészetet?

Legelőször az 1956-os nyári ünnepi könyvhéten, majd 1961-ben tartottak a magyar verseket ünneplő és népszerűsítő programokat, de csak 1964-től vált rendszeres hivatalos eseménnyé, és az Írószövetség javaslatára ekkor kapcsolták József Attila születésnapjához. Érdekes egybeesés, hogy Márai Sándor (1900–1989) is ezen a napon született, ám az ő neve akkoriban még csak említésre sem kerülhetett, lévén emigrált polgári íróként nem felelt meg a kor ideológiai elvárásainak. Ellenben a nehéz sorból származó, baloldali érzelmű József Attilából az Aczél–Kádár-korszak kultúrpropagandája proletárköltőt faragott, így neve a politikai kívánalmak szerint is alkalmassá vált a hazai líra képviseletére. Az pedig vélhetően az Írószövetség tévedhetetlen értékítéletének köszönhető, hogy a korszellemet túlélő, irodalmilag megkérdőjelezhetetlen név fémjelzi a magyar líra ünnepét.

Költészet Napja Plakát 1968 Grafikus - Zelenák Crescenda Forrás - Bedő Papírrégiség
Költészet Napja Plakát 1968, Grafikus: Zelenák Crescenda, Forrás – Bedő Papírrégiség

Szerencsére a költészet napja mint jelentős irodalmi esemény sem ragadt meg az ideológiai klisék béklyójában – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy képes volt túlélni közel hat évtized viharokkal tűzdelt történelmi, szellemi és kulturális változásait. Szerte az országban és határainkon túl szerveznek kiadók, iskolák, művelődési intézmények és színházak, kávéházak a kortárs és klasszikus versek köré programokat: felolvasásokat, könyvbemutatókat, szavalóversenyeket, író-olvasó találkozókat és még sorolhatnánk. A hajdan intézményesült, művi keretek közül kilépve a költészetnap az utóbbi évtizedben képes volt úgy megújulni, hogy mostanra ne kötelező üres programként, és ne is csak a szűk szakmai körök privilégiumaként, hanem az átlag magyar betűfogyasztó polgár saját személyes élményeként és eseményeként tudja magáénak. A mára – kis túlzással – össznépi mozgalommá váló esemény fókuszába egyre inkább az olvasók, a hétköznapi ember aktív versfogyasztása kerül.

Ennek szellemében különféle kreatív, saját élményű versmondó maratonok születnek évről évre, melyek az online jelenlét révén egészen széles tömegeket képesek aktív bevonódásra inspirálni mind felolvasói, mind (bele)hallgatói minőségben. Így aztán a tavalyi évben a koronavírus-járvány sem jelentett akadályt, helyette újabb kreatív kezdeményezések születtek: a Pécsi Nemzeti Színház színészei például az otthonukban felvett versvideókat tettek közzé, a versmondók egyesülete szervezésében mintegy száz külföldön élő magyar mondott verset a Facebookon. Az Örkény Színház pedig egészen különleges, személyre szóló ajándékot adott Vers csak neked című különleges kívánságműsoruk keretében: a programra regisztrálóknak telefonban szavalták el kedvenc költőjük egy versét. Szívmelengető hagyományt teremtett Ian Lindsay brit nagykövet magyarországi küldetése idején: évről évre elszavalta magyarul egy-egy nagy költőnk – József Attila, Radnóti Miklós, Juhász Gyula –egy gyönyörű versét, ezzel a megható gesztussal is még inkább a magyarok szívébe lopva magát, egyúttal tisztelegve a magyar nyelv és kultúra előtt. Különleges, mára mozgalommá váló gerillaakciót indított el Posztolj verset az utcára címmel 6 évvel ezelőtt (József Attila születésének 110. évfordulója alkalmából) a Gittegylet nevű informális kulturális műhely csapata: Felhívásukra a legtriviálisabb utcai helyszínekre – padokra, üres kirakatokba, kerítésekre stb. – helyeztek ki nekik tetsző verseket emberek százai, később ezrei, majd a megtalálók a verseket lefotózva szelfivel vagy anélkül feltöltötték az esemény felületére. Az akció annyira sikeressé vált, hogy több mint 20 országban ezerszám kerültek ki magyar versek az utcákra – elérve az eredeti célt: hogy a vers közkinccsé váljon, lépten-nyomon bárki belebotolhasson szó szerint. Tavaly karanténverzióban, azaz FB-eseményként élt tovább a kezdeményezés, és idén is így posztolhatunk verseket.

Darabont Mikold színművésznő felvétel közben Forrás Pécsi Nemzeti Színház
Darabont Mikold színművésznő felvétel közben

Így ünnepel idén Pécs

PÉCS „nekem: A VÁROS mindörökre” címmel verses videósorozatot indított nemrégiben a Pécsi Nemzeti Színház a Jelenkor folyóirattal együttműködésben. A társulat színművészei hétről hétre egy pécsi vagy pécsi kötődésű költő versét mondják el a város egy-egy emblematikus helyszínén. Többek között Juhász Gyula, Csorba Győző, Janus Pannonius költeményeit Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője és Sólyom Katalin Jászai Mari-díjas színművésznő válogatták. Ebből a sorozatból láthatnak egy újabb részt a nézők a költészet napja alkalmából a színház online csatornáin.

Hallgassunk, olvassunk vagy akár posztoljunk ma verseket – önmagunk örömére, és a magyar líra tiszteletére. De még jobb, ha minden napunk egy kicsit versünneppé válik.

Unger Pálma színművésznő felvétel közben Pécsi Nemzeti Színház
Unger Pálma színművésznő felvétel közben

Kapcsolódó oldalak:
Pécsi Nemzeti Színház weboldal
Pécsi Nemzeti Színház Facebook oldala
100 éve született Csorba Győző
Bánki Beni Márk Tamás-díjas

A képeken: Unger Pálma és Darabont Mikold a Pécsi Nemzeti Színház színészei,
Forrás:
Pécsi Nemzeti Színház, 2021.03.29.

Költészet Napja Plakát 1964
Forrás – Bedő Papírrégiség

 

 

Rászorulóknak főzünk! – A Heti Betevő ételosztásaira most is nagy szükség van

Rászorulóknak főzünk - Heti Betevő Pécs

Az ételosztás világjárvány idején sem maradhat el!

Az újabb és újabb Covid-hullámok következtében már tavaly ősszel veszélybe kerültek a Heti Betevő szokásos ételosztásai Pécsett –az önkéntesek azonban nem hagyták magukra a rászorulókat, ehelyett kreatív megoldást találtak a szintén ételosztással foglalkozó Pécs Bike Maffiával összefogva. November óta a Betevő által főzött vasárnapi ebédeket is a PBM biciklis önkéntesei viszik házhoz a „betevősök” rendszeres vendégei számára, a téli időszakban ráadásul minden hétévégén főztek.

 

Egy tál étel a rászurulóknak
Egy tál étel… és egy falat kenyér

A Heti Betevő egy önszerveződő, teljesen átlagos emberekből összeálló segítő közösség, akik helyi adományokból főznek és osztanak meleg ételt arra rászoruló embereknek, tisztán nonprofit jelleggel, önkéntes munkában.

Történetük Budapesten kezdődött, egészen pontosan a Dob utca egyik „fesztelen hangulatú, menő romkocsmájában” – ahogyan a Google-térkép hirdeti a Kisüzemet. Az itt dolgozó szakácsok fejében ütött szöget 2013 karácsonya környékén – látva, hogy mennyit költenek a vendégek szórakozásra, miközben olyan sok embernek okoz gondot a napi betevő –, hogy egyetlen sör árából egy tál tartalmas meleg ételt lehetne főzni a nélkülöző embereknek, mindössze némi jószándék és összefogás kell hozzá. Ezekből pedig nem volt hiány, így a Kisüzem szakácsai következő vasárnap a baráti körükben gyorsan összedobott adományokból megfőztek 50 adag ételt, és a közeli téren ki is osztották a környékbeli rászoruló embereknek. És aztán onnantól kezdve minden vasárnap…

Mostanra pedig már országos hálózattá nőtték ki magukat: idő közben a kezdeményezés egyesületi formába szerveződött, de továbbra is megtartotta „sejtes”, a helyi közösségekben szerveződő és kizárólag önkéntes összefogáson alapuló működését. A VII. kerület után előbb a VIII. kerületben, majd Makón, Székesfehérváron és Pécsett is alakult csoportjuk. Az alapkoncepció azonban mindenütt változatlan: elsősorban a szórakozóhelyek közönségét megcélozva gyűjtenek adományokat kihelyezett perselyeikbe, melynek bevételéből heti-kétheti rendszerességgel önkéntesek munkájával több száz rászorulót látnak el a környezetükben meleg, minőségi étellel. Jellegzetes sárga címkés befőttesüveg perselyeik, melynek logójáról süt az egészséges optimizmus és humor, elég gyorsan a „menőség” védjegyévé váltak, de ezenkívül is mind több vállalkozás és rengeteg magánszemély támogatja tevékenységüket saját lehetőségei szerint, a legkülönbözőbb módokon.

Egy kondérral étel
A kondérból minden adag jó helyre kerül

Pécsett 2016 tavaszán egy, a budapesti példán fellelkesült fiatalember, Sólyom Tamás kezdeményezésére indult el a maroknyi önkéntesből álló csapat munkája, melynek Tamás mellett Szalai Zsófia és Farkas Klára a kezdetektől a mai napig oszlopos tagjai. Mindannyian munka és család, illetve tanulás mellett áldozzák minden második hétvégéjüket az önként vállalt küldetésnek: Tamás a POTE-n végzett munkája mellett éppen most szerzi meg szociális munkás diplomáját, emellett két pici lány édesapja, akik 4-5 évesen néha már szintén besegítenek az önkéntes csapat munkájába; Zsófi pedig pénzügyi vonalon dolgozik és tanul párhuzamosan. Mindjárt öt éve lesz, hogy ha fúj, ha fagy, ha forróság van és mások nyaralni mentek, vagy ha a vasárnap történetesen éppen szilveszterre esik – ők minden második vasárnap mintegy 180 rászoruló embernek adnak meleg vasárnapi ebédet. A tál húsétel mellé mindig csomagolnak zsemlét, gyümölcsöt és házilag sütött süteményt – utóbbiakat a csapat állandó önkéntesei mellett a FB-felhívásukra mind nagyobb számban jelentkező, gyakran teljesen ismeretlen, segítő szándékú pécsi emberek készítik és viszik el nekik. De nemcsak magánszemélyek, hanem mind több vállalkozás is fontosnak tartja, hogy segítse a munkájukat. Az Aranycipó évek óta alkalmanként 300 zsemlével, az uránvárosi Park Pavilon Café pedig – amikor nyitva lehet – csokis islerrel támogatja az ételosztásokat; az előkészületekhez és a csomagoláshoz pedig vagy szükség esetén a közösségi főzéshez kaptak már helyet a Vasutas Művelődési Házban, a Baptista Szeretetszolgálat egyik intézményében, és a korlátozások előtti kedvenc csomagoló helyszínük volt a Mozaiq Café, ahol mindig nagy szeretettel, önzetlenül fogadták őket. Amíg lehetett, a főzést időnként helyi éttermek vállalták magukra (többek között a Trafik, a Teleky Bistro, a Laterum Étterem), az ott dolgozók önzetlen munkájukat és a vasárnap délelőttjüket áldozták az ügyért, sokszor a költségeket is átvállalva. Most pedig már egy éve Auth István vendéglátós (egyúttal önkormányzati képviselő) jóvoltából az üzemelésében álló, a járvány miatt kényszer-zárvatartásra ítélt étterem konyháját tudják főzésre, porciózásra és a csomagok elkészítésére használni.

„Vendégeik” – ahogy a betevősök mondják – jobbára sokgyermekes családok és kisnyugdíjasok, de vannak köztük hajléktalanok, mozgáskorlátozottak és más miatt rászorulók, főleg Uránvárosból és környékéről, de a szabad téri osztásokra amíg lehetett, a város távoli részeiből és vidékről is szoktak jönnek. Csupa olyan nehéz helyzetben lévő ember, köztük sok kisgyerek, akiknek erejüket meghaladó problémát jelent a napi betevő előteremtése. Többségük a Családsegítő Szolgálat ajánlásával veszi igénybe a segítséget, de az önkéntes csapat hitvallásának megfelelően megkülönböztetés nélkül mindenkit egyformán kiszolgálnak. Vendégeik mára mind személyes ismerőseikké váltak, egész családjukat név szerint ismerik, tudnak kisebb-nagyobb problémáikról és örömeikről, így aztán óhatatlanul személyes felelősséget éreznek irántuk. Tudják, hogy ezek az emberek minden körülménytől függetlenül kéthetente számítanak rájuk és a tál meleg ételre, süticsomagra.

Ezért amikor novemberben az uránvárosi ételosztások bejáratott rendszere veszélybe került a megszorítások következtében, haladéktalanul működőképes alternatív megoldást kellett találni az ételosztásra a sorbanállás helyett. Ekkor jött képbe a Pécs Bike Maffia, akik – szintén budapesti mintára – úgyszintén ételt osztanak a város más területein, jellemzően havi rendszerességgel, kerékpáros önkénteseikkel célzottan házhoz szállítva a közösségi főzéssel készült meleg ebédet. A két szervezet között korábban is volt már együttműködés, és a biciklis maffiásokra ezúttal a krízishelyzetben is lehetett számítani. November óta nagyobbrészt ők, kisebb részt a betevősök szállítják ki a meleg ételt, hogy zökkenő nélkül továbbra is megkapják azok az emberek, akiknek ez a létfontosságú. Ráadásul a nehezített helyzetben plusz vállalása is volt a Heti Betevő csapatának: december közepétől a havi kettő helyett 6 héten át minden vasárnap főztek vendégeiknek, természetesen szigorúan ügyelve a higiénés és karanténszabályokra.

Porciózás
Porciózás

A járvány miatti szigorítások azonban nemcsak az éttermek közreműködését lehetetlenítette el és az étel kiosztását nehezítette meg, de alapjaiban tépázta meg az adományforrásokat is, hiszen a vendéglátóhelyek zárvatartásával megszűntek a perselyadományok is. A projekt pedig az alapítás első percétől kizárólag adományokból fedezi az ételosztás költségeit, állami támogatást nem vesz igénybe – helyi átlagemberek önzetlen segítőszándékából működik. Tevékenységük az elsődleges jótékony cél mellett szándékosan egyfajta egyszerű, de annál hatékonyabb társadalmi érzékenyítés is: itt első kézből meg lehet tapasztalni, hogy milyen egyszerűen lehet a közvetlen környezetünkben tevőlegesen segíteni a saját nagyon egyszerű eszközeinkkel, ha az elfordulás helyett a cselekvést választjuk. Mert sokan vannak, akik szívesen tesznek másokért, ha elérhető közelségben adott rá a lehetőség. Nem mindenki született szervező – van, akinek éppen az a testhezálló szerep, hogy van kinek sütnie valami finomságot, míg másoknak az a segítés vállalható formája, ha bevásárlás közben 1-2 kilóval több gyümölcsöt tesz a kosarába, és hazafelé menet beadja az adománygyűjtő helyre. A Heti Betevő koncepciójának lényege éppen ez: hogy épít az emberek szolidaritására és tenni akarására, és ehhez sokféle kapcsolódási lehetőséget biztosít, hogy mindenki, akiben él a jótett iránti vágy, megtalálhassa a segítés neki leginkább megfelelő módját. És a Heti Betevőnél mindig van lehetőség, adományozásra a persely helyett most az átutalás és az adó 1%-a a lehetőség, de Facebook-oldalukon keresztül bármikor lehet csatlakozni a tevőleges feladatokhoz, mert ahogyan azt a szlogenjük is hirdeti: Sosem késő beszállni! Szerencsére ezt sok embertársunk érzi így.

Nekik hála ez országosan havonta körülbelül 2000 adag ebédet jelent – jobban mondva 2000 éhes szájat, illetve 2000 jóllakott embert. Mert a számok mögött emberek vannak, amiként az olyan címkék mögött is, mint rászoruló, mélyszegénység, hajléktalan, sokgyerekes, emberi sorsok rajzolódnak ki, többnyire nem könnyűek. Sokszor a meleg ételnél is többet jelent számukra a jó szó, a törődés, az egyenlő, megkülönböztetés nélküli bánásmód, a tisztelet.

Az önkéntescsapat legnagyobb öröme mégis az, amikor valaki csak azért jön el, hogy elmesélje: megoldódtak az anyagi nehézségei, többé nincs szüksége ingyen ebédre, de nagyon hálás mindenért. Ilyen is van.

Kapcsolódó oldal:
Pécsi Heti Betevő a Facebookon

Egy pécsi lépcsőház karácsonyi hagyománya

Lépcsőház Páfrány utca Pécs

Pécsett, az Uránvárosban egy Páfrány utcai lépcsőház minden év karácsonyán ünnepi díszbe öltözik.
A több évtizedes hagyomány ötletgazdáját kerestük meg.

Lépcsőház karácsonykor Pécs Páfrány utca
Karácsonyi lépcsőház

Weinreich László a karácsonyi hagyomány elindítója elmondta, hogy még ifjabb korában, úgy 25 évvel ezelőtt, ő és családja kezdte el feldíszíteni a lépcsőházat. Akkoriban főként nyugdíjasok és egyedülállók lakták a lépcsőházat. A fenyőfát egy karácsonyi fatuskó testesítette meg, míg a tuskó mellé kezdetben szalmát, almát és néhány szem diót kezdtek el kirakni, majd a mécseseket és gyertyákat. Később kerámia-falucskát, majd farönkökből saját kezűleg készített, festett manókat, Mikulásokat. Minden évben más-más ötlet jött. Csillagok a falon, fatuskó és az elmaradhatatlan mécsesek. A hagyomány azóta is folyamatos, a díszítés Szentestétől egészen Vízkeresztig teszi hangulatossá a lépcsőházat.

A lakóknak is nagyon megtetszett az egyedi dekorációs kezdeményezés, és az évek során igazi közösségi élménnyé nőtte ki magát a lépcsőház díszítése és a lépcsőházi gyertyagyújtás. Időközben a lakók cserélődtek ugyan, de a karácsonyi szokás nem maradt el.

Idősek és gyerekek, felnőttek és ifjoncok egyaránt gyújtanak itt azóta is egy-egy mécsest Szenteste és karácsonykor, s bővítik a kerámia-falut, vagy tesznek hozzá a dekorációhoz egy-egy apróságot.

Pécs PÁfrány utca lépcsőház karácsonykor
Dekoráció a földszinten

A lakók mellett a szomszédok is kíváncsian várják: vajon az adott évben milyen látnivaló kerül a lépcsőházba. A szomszédos lépcsőházakból, házakból is bekukucskálnak a lépcsőház ajtaján és csodájára járnak. Van, aki évről-évre bekéretőzik, hogy megnézze az újabb látványosságot.

Egy régi mondás szerint „A szív attól gazdagodik, amit ad.” Ebben a lépcsőházban a helyi szokás ápolásával mindenki gazdagodik…

Karácsonyi lépcsőház sötétedés után
A lépcsőház sötétedés után

Kapcsolódó írás:
Ünnepi dekoráció a társasház lépcsőházában
Karácsonyi fatörzs a lépcsőházban, Blogsuli.hu

Szeretetlángok Sásdon

Szeretetláng

HOZZUNK EGY MÉCSEST A SÁSDIAK KÜLÖNLEGES KARÁCSONYFÁJÁRA,
Töltsük meg apró szeretetlángokkal a sásdi karácsonyfát!
– olvashattuk a felhívásban.

“Minden kis viaszgyertya megtanít arra,
hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni,
mert a kis dolgok fénye az,
ami bevilágítja életünket.”
(Molnár Ferenc) 


Az elmaradt Adventi vásár helyett a szokatlan megoldások évében szokatlan megoldást találtak a helyi kezdeményezők a sásdi közösségi fenyőfa megolkatására és feldíszítésére.

Szeretetláng Karácsonykor Sásdon

December 13-án az ünnepi készülődés jegyében a közösséghez tartozás érzésének lélekerősítő kifejezésére alkalmat és módot találtak a szervezők, és kérték a helyieket, hogy egy-egy kis mécsessel, gyertyával járuljanak hozzá a közösséghez tartozás érzésének lélekerősítő kifejezésére, – segítsenek “díszíteni” a kültéri alkotást.

Mint a felhívás is tartalmazta “Szükségünk van az összetartozás és a szeretet apró lángjaira!”.

Sásdi adventi szeretetláng
Szeretetláng, Sásd