A verset ünnepli majd’ minden magyar

Aligha akad olyan író-olvasó ember Magyarországon, akinek április 11-éről ne a költészet napja ugrana be kapásból, és rögtön utána az is, hogy a jeles nap egyúttal József Attila születésnapja. De vajon mióta is és miért ünnepeljük a magyar költészetet?

Legelőször az 1956-os nyári ünnepi könyvhéten, majd 1961-ben tartottak a magyar verseket ünneplő és népszerűsítő programokat, de csak 1964-től vált rendszeres hivatalos eseménnyé, és az Írószövetség javaslatára ekkor kapcsolták József Attila születésnapjához. Érdekes egybeesés, hogy Márai Sándor (1900–1989) is ezen a napon született, ám az ő neve akkoriban még csak említésre sem kerülhetett, lévén emigrált polgári íróként nem felelt meg a kor ideológiai elvárásainak. Ellenben a nehéz sorból származó, baloldali érzelmű József Attilából az Aczél–Kádár-korszak kultúrpropagandája proletárköltőt faragott, így neve a politikai kívánalmak szerint is alkalmassá vált a hazai líra képviseletére. Az pedig vélhetően az Írószövetség tévedhetetlen értékítéletének köszönhető, hogy a korszellemet túlélő, irodalmilag megkérdőjelezhetetlen név fémjelzi a magyar líra ünnepét.

Költészet Napja Plakát 1968 Grafikus - Zelenák Crescenda Forrás - Bedő Papírrégiség
Költészet Napja Plakát 1968, Grafikus: Zelenák Crescenda, Forrás – Bedő Papírrégiség

Szerencsére a költészet napja mint jelentős irodalmi esemény sem ragadt meg az ideológiai klisék béklyójában – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy képes volt túlélni közel hat évtized viharokkal tűzdelt történelmi, szellemi és kulturális változásait. Szerte az országban és határainkon túl szerveznek kiadók, iskolák, művelődési intézmények és színházak, kávéházak a kortárs és klasszikus versek köré programokat: felolvasásokat, könyvbemutatókat, szavalóversenyeket, író-olvasó találkozókat és még sorolhatnánk. A hajdan intézményesült, művi keretek közül kilépve a költészetnap az utóbbi évtizedben képes volt úgy megújulni, hogy mostanra ne kötelező üres programként, és ne is csak a szűk szakmai körök privilégiumaként, hanem az átlag magyar betűfogyasztó polgár saját személyes élményeként és eseményeként tudja magáénak. A mára – kis túlzással – össznépi mozgalommá váló esemény fókuszába egyre inkább az olvasók, a hétköznapi ember aktív versfogyasztása kerül.

Ennek szellemében különféle kreatív, saját élményű versmondó maratonok születnek évről évre, melyek az online jelenlét révén egészen széles tömegeket képesek aktív bevonódásra inspirálni mind felolvasói, mind (bele)hallgatói minőségben. Így aztán a tavalyi évben a koronavírus-járvány sem jelentett akadályt, helyette újabb kreatív kezdeményezések születtek: a Pécsi Nemzeti Színház színészei például az otthonukban felvett versvideókat tettek közzé, a versmondók egyesülete szervezésében mintegy száz külföldön élő magyar mondott verset a Facebookon. Az Örkény Színház pedig egészen különleges, személyre szóló ajándékot adott Vers csak neked című különleges kívánságműsoruk keretében: a programra regisztrálóknak telefonban szavalták el kedvenc költőjük egy versét. Szívmelengető hagyományt teremtett Ian Lindsay brit nagykövet magyarországi küldetése idején: évről évre elszavalta magyarul egy-egy nagy költőnk – József Attila, Radnóti Miklós, Juhász Gyula –egy gyönyörű versét, ezzel a megható gesztussal is még inkább a magyarok szívébe lopva magát, egyúttal tisztelegve a magyar nyelv és kultúra előtt. Különleges, mára mozgalommá váló gerillaakciót indított el Posztolj verset az utcára címmel 6 évvel ezelőtt (József Attila születésének 110. évfordulója alkalmából) a Gittegylet nevű informális kulturális műhely csapata: Felhívásukra a legtriviálisabb utcai helyszínekre – padokra, üres kirakatokba, kerítésekre stb. – helyeztek ki nekik tetsző verseket emberek százai, később ezrei, majd a megtalálók a verseket lefotózva szelfivel vagy anélkül feltöltötték az esemény felületére. Az akció annyira sikeressé vált, hogy több mint 20 országban ezerszám kerültek ki magyar versek az utcákra – elérve az eredeti célt: hogy a vers közkinccsé váljon, lépten-nyomon bárki belebotolhasson szó szerint. Tavaly karanténverzióban, azaz FB-eseményként élt tovább a kezdeményezés, és idén is így posztolhatunk verseket.

Darabont Mikold színművésznő felvétel közben Forrás Pécsi Nemzeti Színház
Darabont Mikold színművésznő felvétel közben

Így ünnepel idén Pécs

PÉCS „nekem: A VÁROS mindörökre” címmel verses videósorozatot indított nemrégiben a Pécsi Nemzeti Színház a Jelenkor folyóirattal együttműködésben. A társulat színművészei hétről hétre egy pécsi vagy pécsi kötődésű költő versét mondják el a város egy-egy emblematikus helyszínén. Többek között Juhász Gyula, Csorba Győző, Janus Pannonius költeményeit Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője és Sólyom Katalin Jászai Mari-díjas színművésznő válogatták. Ebből a sorozatból láthatnak egy újabb részt a nézők a költészet napja alkalmából a színház online csatornáin.

Hallgassunk, olvassunk vagy akár posztoljunk ma verseket – önmagunk örömére, és a magyar líra tiszteletére. De még jobb, ha minden napunk egy kicsit versünneppé válik.

Unger Pálma színművésznő felvétel közben Pécsi Nemzeti Színház
Unger Pálma színművésznő felvétel közben

Kapcsolódó oldalak:
Pécsi Nemzeti Színház weboldal
Pécsi Nemzeti Színház Facebook oldala
100 éve született Csorba Győző
Bánki Beni Márk Tamás-díjas

A képeken: Unger Pálma és Darabont Mikold a Pécsi Nemzeti Színház színészei,
Forrás:
Pécsi Nemzeti Színház, 2021.03.29.

Költészet Napja Plakát 1964
Forrás – Bedő Papírrégiség