A Veszprémi Pannon Egyetem végzős hallgatója, – Farkas Dorka a Pécs2010 EKF és a Veszprém-Balaton 2023 EKF – Európa Kulturális Fővárosai programok vizsgálatával és összehasonlításával készíti szakdolgozatát. Az egyetemi hallgató a városlakók és térségünk lakóinak segítségét kéri egy kérdőív kitöltése erejéig, mellyel hozzájárulhatunk a szakdolgozat kutatásának sikerességéhez. A kérdőív kitöltése önkéntes és anonim, és mindösszesen néhány percet vesz igénybe, – a kérdőív kérdései a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programmal kapcsolatosak.
Javasoljuk a kérdőív kitöltését városunk és a Pécs2010 értékeinek és eredményeinek megfelelő kommunikálása érdekében.
Amiről a fák suttognakcímmel lenyűgöző magyar természetfilmet mutattak be január elején a köztévén, és a gyártók jóvoltából – a mozik zárva tartása miatt – húsvét óta ingyen elérhető az interneten a hosszabb, rendezői változat is.
Az utóbbi évtizedben mintha újra reneszánszukat élnék az ismeretterjesztő természetfilmek. A 80-as években Gerald Durrell, David Attenborough és Cousteau kapitány filmjein meg Kudlik Juli Deltáján nőtt fel a generációm, majd egy időre Jane Goodall és Dian Fossey főemlősei kerültek az érdeklődés fókuszába, de azután mintha kissé partvonalra került volna ez a műfaj. Később a televíziós természetcsatornák széleskörű elterjedésével újra virágzásnak és népszerűségnek indultak a természetfilmek. Az utóbbi másfél-két évtizedben pedig a mind fenyegetőbb környezeti és klímakatasztrófa adott jókora lökést a műfajnak a különböző környezetvédelmi mozgalmak sürgetésének köszönhetően. Sir David Attenborough, Leonardo DiCaprio, Will Smith és más hírességek állnak bolygónk ügye mellé. Újabb és újabb filmek és sorozatok születnek, melyek a korábbi, hagyományos ismeretterjesztő dokumentumfilmekhez képest új vonalat képviselnek szemléletükben és eszköztárukban egyaránt. Narratívájuk és vizuális eszközeik is közelítenek a játékfilm/mozifilm világához, közelebb hozva a befogadói élményt a nézőhöz, miközben egy képkocka erejéig sem adnak alább a nívós természetfilm követelményeiből.
Az Amiről a fák suttognak – noha karakterjegyeiben tökéletesen érvényes rá a fenti megállapítás – mégis kilóg a természeti katasztrófák sürgető perspektívájából fogant filmek közül. Takács Rita rendező egy úgynevezett erdőrezervátumról, a Bükk egy évtizedek óta érintetlen ökoszisztémájáról készített lírai filmeposzt. Igen, az elsőre kontradikciónak tűnő szókapcsolat nem véletlen: noha a látszólag eseménytelen és mozdulatlan erdőt pásztázza csak a kamera, mégis valódi, epikusan lassú folyású történetnek vagyunk szem- és fültanúi, miközben a képsorok lírai érzékenységről tesznek tanúbizonyságot. Ha azt mondanám, hogy az 50 perces film (rendezői változatban közel 80’) egy erdőrészlet vagy talán csak benne egy facsoport egy évét mutatja be, bizonyára senkinek esze ágában sem lenne megnézni a filmet, nekem sem lett volna. Pedig megállja a helyét ez a kijelentés, mégis: közelében sem jár a valóságnak. Mert Takács Rita – valamint Tisza Balázs, Tóth Zsolt Marcell és Vidos Erik operatőrök – úgy mutatják be drón- és makrofelvételeken, szuperlassításban és -gyorsításban egy szerves organizmus, a fák és tágabb összefüggésben az erdő működését, hogy a majd másfél óra közben egyetlen pillanatra sem lankad a figyelmem. A lebilincselő képsorok elsősorban az avar- és gyökérszintre fókuszálnak, folytonos kitekintéssel a tágas, éltető napfényt magába szívó koronaszintre, és az így formálódó vizuális történetben egy kölcsönös együttműködésre épülő, szervezetten együtt lélegző, mozgó, fejlődő, egymást tápláló rendszer képe rajzolódik ki. És a feltárulkozó természetes körforgásban az elmúlás az átalakulás, az éltető újjászületés megnyugtató perspektívájába emelődik, melynek éppen ez az egyszerű magától értetődősége sugall egyfajta magasabb értelemben vett öröklétet. Mindez nem igényel túl sok narrációt: a film nem akar minden képkockát, minden élőlényt nevén nevezni és a látottakat elmagyarázni: nem érzi szükségét a klasszikus ismeretterjesztésnek, nem szándékozik lexikális tudásunkat közvetlenül gyarapítani. Ennél sokkal jobban bízik saját vizuális narratívájában, és elsősorban az ösztönös befogadásra és az intuíciónkra épít – és nem téved.
A film nézése közben mindinkább meggyőződésünkké válik, hogy ebben a határtalanul békés és önzetlen ökoszisztémában – amit most itt éppen erdőnek nevezünk, de éppígy lehetne bármely más élettér, a klíma vagy a Nap-rendszer – a világegyetem tökéletessége mutatkozik meg, és csodájának mi is részese vagyunk, nem csak a film nézőjeként. Azzal a biztos tudattal kelünk fel a kanapénkról, hogy ez a magasabb rend és erő az, ami túlélésünk egyedüli járható és elfogadható útja – és közben belénk fészkeli magát a mérhetetlen szorongás és aggodalom, amiért visszavonhatatlan agresszióval gázolunk át rajta, eltiporva mindent.
Aligha akad olyan író-olvasó ember Magyarországon, akinek április 11-éről ne a költészet napja ugrana be kapásból, és rögtön utána az is, hogy a jeles nap egyúttal József Attila születésnapja. De vajon mióta is és miért ünnepeljük a magyar költészetet?
Legelőször az 1956-os nyári ünnepi könyvhéten, majd 1961-ben tartottak a magyar verseket ünneplő és népszerűsítő programokat, de csak 1964-től vált rendszeres hivatalos eseménnyé, és az Írószövetség javaslatára ekkor kapcsolták József Attila születésnapjához. Érdekes egybeesés, hogy Márai Sándor (1900–1989) is ezen a napon született, ám az ő neve akkoriban még csak említésre sem kerülhetett, lévén emigrált polgári íróként nem felelt meg a kor ideológiai elvárásainak. Ellenben a nehéz sorból származó, baloldali érzelmű József Attilából az Aczél–Kádár-korszak kultúrpropagandája proletárköltőt faragott, így neve a politikai kívánalmak szerint is alkalmassá vált a hazai líra képviseletére. Az pedig vélhetően az Írószövetség tévedhetetlen értékítéletének köszönhető, hogy a korszellemet túlélő, irodalmilag megkérdőjelezhetetlen név fémjelzi a magyar líra ünnepét.
Szerencsére a költészet napja mint jelentős irodalmi esemény sem ragadt meg az ideológiai klisék béklyójában – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy képes volt túlélni közel hat évtized viharokkal tűzdelt történelmi, szellemi és kulturális változásait. Szerte az országban és határainkon túl szerveznek kiadók, iskolák, művelődési intézmények és színházak, kávéházak a kortárs és klasszikus versek köré programokat: felolvasásokat, könyvbemutatókat, szavalóversenyeket, író-olvasó találkozókat és még sorolhatnánk. A hajdan intézményesült, művi keretek közül kilépve a költészetnap az utóbbi évtizedben képes volt úgy megújulni, hogy mostanra ne kötelező üres programként, és ne is csak a szűk szakmai körök privilégiumaként, hanem az átlag magyar betűfogyasztó polgár saját személyes élményeként és eseményeként tudja magáénak. A mára – kis túlzással – össznépi mozgalommá váló esemény fókuszába egyre inkább az olvasók, a hétköznapi ember aktív versfogyasztása kerül.
Ennek szellemében különféle kreatív, saját élményű versmondó maratonok születnek évről évre, melyek az online jelenlét révén egészen széles tömegeket képesek aktív bevonódásra inspirálni mind felolvasói, mind (bele)hallgatói minőségben. Így aztán a tavalyi évben a koronavírus-járvány sem jelentett akadályt, helyette újabb kreatív kezdeményezések születtek: a Pécsi Nemzeti Színház színészei például az otthonukban felvett versvideókat tettek közzé, a versmondók egyesülete szervezésében mintegy száz külföldön élő magyar mondott verset a Facebookon. Az Örkény Színház pedig egészen különleges, személyre szóló ajándékot adott Vers csak neked című különleges kívánságműsoruk keretében: a programra regisztrálóknak telefonban szavalták el kedvenc költőjük egy versét. Szívmelengető hagyományt teremtett Ian Lindsay brit nagykövet magyarországi küldetése idején: évről évre elszavalta magyarul egy-egy nagy költőnk – József Attila, Radnóti Miklós, Juhász Gyula –egy gyönyörű versét, ezzel a megható gesztussal is még inkább a magyarok szívébe lopva magát, egyúttal tisztelegve a magyar nyelv és kultúra előtt. Különleges, mára mozgalommá váló gerillaakciót indított el Posztolj verset az utcára címmel 6 évvel ezelőtt (József Attila születésének 110. évfordulója alkalmából) a Gittegylet nevű informális kulturális műhely csapata: Felhívásukra a legtriviálisabb utcai helyszínekre – padokra, üres kirakatokba, kerítésekre stb. – helyeztek ki nekik tetsző verseket emberek százai, később ezrei, majd a megtalálók a verseket lefotózva szelfivel vagy anélkül feltöltötték az esemény felületére. Az akció annyira sikeressé vált, hogy több mint 20 országban ezerszám kerültek ki magyar versek az utcákra – elérve az eredeti célt: hogy a vers közkinccsé váljon, lépten-nyomon bárki belebotolhasson szó szerint. Tavaly karanténverzióban, azaz FB-eseményként élt tovább a kezdeményezés, és idén is így posztolhatunk verseket.
Darabont Mikold színművésznő felvétel közben
Így ünnepel idén Pécs
PÉCS „nekem: A VÁROS mindörökre” címmel verses videósorozatot indított nemrégiben a Pécsi Nemzeti Színház a Jelenkor folyóirattal együttműködésben. A társulat színművészei hétről hétre egy pécsi vagy pécsi kötődésű költő versét mondják el a város egy-egy emblematikus helyszínén. Többek között Juhász Gyula, Csorba Győző, Janus Pannonius költeményeit Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője és Sólyom Katalin Jászai Mari-díjas színművésznő válogatták. Ebből a sorozatból láthatnak egy újabb részt a nézők a költészet napja alkalmából a színház online csatornáin.
Hallgassunk, olvassunk vagy akár posztoljunk ma verseket – önmagunk örömére, és a magyar líra tiszteletére. De még jobb, ha minden napunk egy kicsit versünneppé válik.
Pécsett, az Uránvárosban egy Páfrány utcai lépcsőház minden év karácsonyán ünnepi díszbe öltözik.
A több évtizedes hagyomány ötletgazdáját kerestük meg.
Karácsonyi lépcsőház
Weinreich László a karácsonyi hagyomány elindítója elmondta, hogy még ifjabb korában, úgy 25 évvel ezelőtt, ő és családja kezdte el feldíszíteni a lépcsőházat. Akkoriban főként nyugdíjasok és egyedülállók lakták a lépcsőházat. A fenyőfát egy karácsonyi fatuskó testesítette meg, míg a tuskó mellé kezdetben szalmát, almát és néhány szem diót kezdtek el kirakni, majd a mécseseket és gyertyákat. Később kerámia-falucskát, majd farönkökből saját kezűleg készített, festett manókat, Mikulásokat. Minden évben más-más ötlet jött. Csillagok a falon, fatuskó és az elmaradhatatlan mécsesek. A hagyomány azóta is folyamatos, a díszítés Szentestétől egészen Vízkeresztig teszi hangulatossá a lépcsőházat.
A lakóknak is nagyon megtetszett az egyedi dekorációs kezdeményezés, és az évek során igazi közösségi élménnyé nőtte ki magát a lépcsőház díszítése és a lépcsőházi gyertyagyújtás. Időközben a lakók cserélődtek ugyan, de a karácsonyi szokás nem maradt el.
Idősek és gyerekek, felnőttek és ifjoncok egyaránt gyújtanak itt azóta is egy-egy mécsest Szenteste és karácsonykor, s bővítik a kerámia-falut, vagy tesznek hozzá a dekorációhoz egy-egy apróságot.
Dekoráció a földszinten
A lakók mellett a szomszédok is kíváncsian várják: vajon az adott évben milyen látnivaló kerül a lépcsőházba. A szomszédos lépcsőházakból, házakból is bekukucskálnak a lépcsőház ajtaján és csodájára járnak. Van, aki évről-évre bekéretőzik, hogy megnézze az újabb látványosságot.
Egy régi mondás szerint „A szív attól gazdagodik, amit ad.” Ebben a lépcsőházban a helyi szokás ápolásával mindenki gazdagodik…
HOZZUNK EGY MÉCSEST A SÁSDIAK KÜLÖNLEGES KARÁCSONYFÁJÁRA, Töltsük meg apró szeretetlángokkal a sásdi karácsonyfát!
– olvashattuk a felhívásban.
“Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.”
(Molnár Ferenc)
Az elmaradt Adventi vásár helyett a szokatlan megoldások évében szokatlan megoldást találtak a helyi kezdeményezők a sásdi közösségi fenyőfa megolkatására és feldíszítésére.
December 13-án az ünnepi készülődés jegyében a közösséghez tartozás érzésének lélekerősítő kifejezésére alkalmat és módot találtak a szervezők, és kérték a helyieket, hogy egy-egy kis mécsessel, gyertyával járuljanak hozzá a közösséghez tartozás érzésének lélekerősítő kifejezésére, – segítsenek “díszíteni” a kültéri alkotást.
Mint a felhívás is tartalmazta “Szükségünk van az összetartozás és a szeretet apró lángjaira!”.
A cím aktualitását így tavasz közeledtével nem az ajándékhozó Mikulás alakjáról történő megemlékezés adja, – hiszen az az ünnepkör még odébb van, ez alkalommal Szent Miklós személyéről emlékezünk meg.
A nem mindennapi évfordulóra a Pécsi Mikulás hívta fel a figyelmet, aki nem mindennapi módon tisztelgett az „ajándékosztás hagyományteremtője” előtt, – egy nem mindennapi időpontban.
1750 éve született Szent Miklós, postai emlékbélyegző, Magyar Posta
A márciusi megemlékezésre az okot az adta, hogy Szent Miklós születését az időszámítás szerinti 270. március 15-ére jegyzi több hivatkozás, bár ennek írásbeliséggel, vagy tudományosan is alátámasztott időpontja nem ismert. Ez évben éppen 1750 éve született a számos legendát jegyző Szent Miklós. A Pécsi Mikulás a megemlékezésre sem mindennapi megoldást választott. A Magyar Posta segítségével alkalmi postai bélyegzéssel tiszteleg a Mikulások Mikulása előtt. A magyar bélyegkibocsátásban Szent Miklós, Mikulás, vagy a Télapó ritkán előforduló motívum, de a külföldi viszonylatban is különleges és ritka a hasonló megemlékezés bélyegzés.
A Magyar Posta több alkalommal örvendeztette már meg nem csak a bélyeggyűjtőket, de a postai üdvözlőlapok küldőit is a karácsnyi ünnepkörhöz kapcsolódó bélyegkibocsátásokkal. A hazai karácsonyi témájú bélyegek szépek és ezért igen kedveltek.
Magyarországon december 6.-án ünnepelt Mikulás napja Szent Miklós emléknapja is, mely ma már főleg a gyermekek körében az ajándékozástól népszerű.
„Mürai Szent Miklós
(Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.)
Myra püspöke, a katolikus és a görögkeleti egyház szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élő védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők, – Magyarországon Kecskemét város védőszentje. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye is.” Forrás: hu.wikipedia.org
Mostanában egyre többször találkozhatunk a Pécsi Közösségek gyűjtőnévvel. E kezdeményezések „A helyi identitás és kohézió erősítése Pécs városában” elnevezésű pályázat keretében valósulnak meg, melynek célja, hogy olyan ötleteket, törekvéseket fogjon össze, amelyek egy-egy szűkebb lakókörnyezetben, városrészben tevékenykednek és ott a helyi hagyományok ápolására alkalmas kezdeményezéseket gondoznak. A Pécs Uránváros városrészben megvalósuló kezdeményezések közül az egyik együttműködő szervezet a Babits-Komarov Baráti Kör, mely az iskola és a lakókörnyezet kapcsolatát, a múltat és a jelent kívánja egymáshoz közelíteni.
Pécsi Közösségek
Weinreich Lászlót, a Babits-Komarov Baráti Kör elnökét kérdeztük a„Beszélgetések a Babitsban” eseménysorozat kapcsán. A Babits Gimnázium öregdiák köre folyamatosan dolgozik azon, hogy az új diákokat megismertesse az iskola történelmével és hagyományaival, továbbá, hogy a volt diákokat visszahívja az iskolába.
A Babits-Komarov Baráti Kör a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium „öregdiák klubja”, amely összefogja a volt diákokat, a volt tanárokat és az iskola többi munkatársát is. Céljuk az iskola hagyományainak ápolása, elődintézmények örökségeinek kezelése. Az intézmény neve egykor Újmecsekaljai Gimnázium volt, mely a mai Bánki Donát utcai iskola nyugati szárnyában indult 1964-ben. Az épület kereteit hamar kinőtte az iskola, és közben megépült az új, már gimnáziumnak tervezett épület is a Dr. Veress Endre utcában. Az első évnyitóra kapta az intézmény a Komarov Gimnázium nevet. A Komarov elnevezés a mai napig él a városrészben élők körében. A rendszerváltást követően vette fel az iskola Babits Mihály nevét. Ezt a három intézményt képviseli együttesen a Babits-Komarov Baráti Kör.
Ünnepség a Komarov Gimnáziumban, Amerigo Toth szobrának avatása
A Baráti Kör elnöke elmondta, hogy az Uránvároshoz kötődő programok célja az volt, hogy magát az iskolát, illetve az iskola diákjait, tanárait megismertesse a városrész lakosságával. Az iskola geodéziai képzése sokban kapcsolódik a volt uránbányához. Több, a képzésben végzett diák helyezkedett el a bányában, és az iskola is sokat köszönhet a bánya egykori támogatásának, és sok bányász, illetve bányászcsalád is kötődik iskolához.
A Baráti Kör által kezdeményezett beszélgetésekről úgy gondolják, hogy az iskolába szervezett és a lakókörnyezettel kapcsolatos programok maradandóbb élményeket nyújtanak a résztvevőknek, és hangsúlyt kapnak a közös tapasztalatcserére épülő előadások. Élmény megismerni az uránvárosi hagyományokat és az iskolákhoz kötődő különböző emberi, – személyes kapcsolatokat. Szeretnék megismertetni az érdeklődőkkel az uránvárosi nemzetiségeket és kisebbségeket is. Ilyen például a városrészben élő görög nemzetiség, melyhez kapcsolódásuk az iskola közismert és népszerű kollégája, Meliorisz Béla költő.
A Beszélgetések a Babitsban program eseményei a következő évben valósulnak meg, a programokról a Baráti Körnél lehet érdeklődni (bkbk@bkbk.hu).
PTE Babits Gimnázium korábbi homlokzata
Kérdésünkre Weinreich László elmondta, hogy örömmel vesz részt a Pécsi Közösségek munkájában. Különösen az uránvárosi programot kedveli, hiszen jómaga is a városrészhez kötődik, bányász családba született. Kisgyermekként a „Csacsis” Óvoda, majd kezdetben a Karikás Frigyes Utcai, és később a Bánki Donát Utcai Általános Iskolában kezdte az iskolás éveket, valamint a Komarov Gimnáziumban szerzett szakmát, – de kötődik a Szivárvány Gyermekházhoz, – az egykori Úttörőházhoz is, és a PTE Szántó Kovács János utcai karához is, ahol már a főiskolai képzésben vett részt. Az elnök ma is Uránvárosban a Páfrány utcában lakik, így mindennapjainak is szerves része az Uránváros.
A Pécsi Mikulás ajánlásával érkezett a meghívó arra a kiállításra, mely a Pécsi Postapalota előterében került megnyitásra. Az “Ünnepek mézesbábbal” kiállítás Polgár Zsuzsa pécsi mézesbábos alkotásaiba ad betekintést, melyet a helyi Télapó karácsonyi gyűjteménye egészít ki.
Polgár Zsuzsa mézesbábos alkotásai
A tárlat meghívójának szövege is az ünnepi készülődésre hangol:
“Ajánlom az ünnepet, az ünnepi hangulatot és az ünnepi készülődést. Mindezekben a fenyőágakat, a gyertyákat, a mézeskalácsok és az ünnepi jókívánságok hangulatát. Legyen békés és örömteli a várakozás és az Ünnep! – Pécsi Mikulás”
Részlet a karácsonyi gyűjteményből
A Pécsi Postapalotában rendszeresek a bélyeg- és képeslapkiállítások mellett a helyi alkotók bemutatásai, a húsvéti vagy a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó tárlatok is.
Az 1970/80-as években több eredményes kísérlet történt városunkban számítógépek létrehozására. A Janus Pannonius Múzeum előadói a korszak szakemberei, akik saját tapasztalataikról mesélnek, és mutatják be azokat a számítógépeket, amelyeknek megalkotásában valamilyen módon részt vettek. Az elhangzottak bizonyítékaként jelen lesz két számítógép, amelyek közül az egyik még ma is működőképes. A jelenlevők erről meg is győződhetnek.
Előadások: Faránki Gyula: A számítógép fejlődése – egy pécsi mérnök-tanár tapasztalatai Dr. Halász Péter: Az első pécsi fejlesztésű mikroszámítógép
Helyszín: JPM Történeti Múzeum (Pécs, Felsőmalom u. 9.)
Időpont: 2019. október 17., csütörtök, 17:00–19:00
2019. október 15-17. között, immár harmadik alkalommal rendezik meg Budapesten a Víz Világtalálkozót (Budapest Water Summit 2019), melyhez kapcsolódóan a Magyar Posta – a korábbiakhoz hasonlóan – ismét bélyegblokkot bocsát ki. A bélyegblokk Nagy Nándor grafikusművész tervei alapján a Pénzjegynyomda Zrt.-ben készült 60.000 példányban.
A klímaváltozás és a globális felmelegedés napjait élve egyre nagyobb figyelmet kap a víz, mely háborús konfliktusok forrása, a globális migráció mozgatórugója, egészségügyi problémák, betegségek és halálozások forrása is lehet. A Földön fogyasztásra alkalmas víz korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre és a világ várható népességnövekedése tovább fokozza a vízkészletek szűkösségét. A vízhiány, árvizek, vízszennyezés vízkrízishez vezet, melyek száma és súlyossága a jövőben fokozódhat. Ennek megfelelően a Világtalálkozó szervezői három problémakört neveztek meg, amelyekről párbeszédet kell tartani: sok víz, kevés víz, szennyezett víz. Mindezek tudatában egyre sürgetőbb a hatásos fellépés a vízkészletek megóvása érdekében.
A bélyegen a víz a „Jövő reménye” felirattal és a reményt szimbolizáló galambbal együtt jelenik meg. A blokk keretrajzán a 2019. évi találkozó szlogenje olvasható: Megelőzni a vízváltságot. A borítékon, ahogy a bélyegen is, a víz alatt látható vörös szín a veszélyre hívja fel a figyelmet, a bélyegző pedig a Földet, mint szemgolyót ábrázolja, ezzel szimbolizálva az ember és természet egységét.
A blokk megvásárolható a Filapostán, a filatéliai szakszolgálatokon, a kijelölt postahelyeken és a Posta.hu -n.
A Veszprémi Pannon Egyetem végzős hallgatója, – Farkas Dorka a Pécs2010 EKF és a Veszprém-Balaton 2023 EKF – Európa Kulturális Fővárosai programok vizsgálatával és összehasonlításával készíti szakdolgozatát. Az egyetemi hallgató a városlakók és térségünk lakóinak segítségét kéri egy kérdőív kitöltése erejéig, mellyel hozzájárulhatunk a szakdolgozat kutatásának sikerességéhez. A kérdőív kitöltése önkéntes és anonim, és mindösszesen néhány percet vesz igénybe, – a kérdőív kérdései a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programmal kapcsolatosak.
