Pécsett, az Uránvárosban egy Páfrány utcai lépcsőház minden év karácsonyán ünnepi díszbe öltözik.
A több évtizedes hagyomány ötletgazdáját kerestük meg.
Weinreich László a karácsonyi hagyomány elindítója elmondta, hogy még ifjabb korában, úgy 25 évvel ezelőtt, ő és családja kezdte el feldíszíteni a lépcsőházat. Akkoriban főként nyugdíjasok és egyedülállók lakták a lépcsőházat. A fenyőfát egy karácsonyi fatuskó testesítette meg, míg a tuskó mellé kezdetben szalmát, almát és néhány szem diót kezdtek el kirakni, majd a mécseseket és gyertyákat. Később kerámia-falucskát, majd farönkökből saját kezűleg készített, festett manókat, Mikulásokat. Minden évben más-más ötlet jött. Csillagok a falon, fatuskó és az elmaradhatatlan mécsesek. A hagyomány azóta is folyamatos, a díszítés Szentestétől egészen Vízkeresztig teszi hangulatossá a lépcsőházat.
A lakóknak is nagyon megtetszett az egyedi dekorációs kezdeményezés, és az évek során igazi közösségi élménnyé nőtte ki magát a lépcsőház díszítése és a lépcsőházi gyertyagyújtás. Időközben a lakók cserélődtek ugyan, de a karácsonyi szokás nem maradt el.
Idősek és gyerekek, felnőttek és ifjoncok egyaránt gyújtanak itt azóta is egy-egy mécsest Szenteste és karácsonykor, s bővítik a kerámia-falut, vagy tesznek hozzá a dekorációhoz egy-egy apróságot.
A lakók mellett a szomszédok is kíváncsian várják: vajon az adott évben milyen látnivaló kerül a lépcsőházba. A szomszédos lépcsőházakból, házakból is bekukucskálnak a lépcsőház ajtaján és csodájára járnak. Van, aki évről-évre bekéretőzik, hogy megnézze az újabb látványosságot.
Egy régi mondás szerint „A szív attól gazdagodik, amit ad.” Ebben a lépcsőházban a helyi szokás ápolásával mindenki gazdagodik…
Mostanában egyre többször találkozhatunk a Pécsi Közösségek gyűjtőnévvel. E kezdeményezések „A helyi identitás és kohézió erősítése Pécs városában” elnevezésű pályázat keretében valósulnak meg, melynek célja, hogy olyan ötleteket, törekvéseket fogjon össze, amelyek egy-egy szűkebb lakókörnyezetben, városrészben tevékenykednek és ott a helyi hagyományok ápolására alkalmas kezdeményezéseket gondoznak. A Pécs Uránváros városrészben megvalósuló kezdeményezések közül az egyik együttműködő szervezet a Babits-Komarov Baráti Kör, mely az iskola és a lakókörnyezet kapcsolatát, a múltat és a jelent kívánja egymáshoz közelíteni.
Weinreich Lászlót, a Babits-Komarov Baráti Kör elnökét kérdeztük a„Beszélgetések a Babitsban” eseménysorozat kapcsán. A Babits Gimnázium öregdiák köre folyamatosan dolgozik azon, hogy az új diákokat megismertesse az iskola történelmével és hagyományaival, továbbá, hogy a volt diákokat visszahívja az iskolába.
A Babits-Komarov Baráti Kör a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium „öregdiák klubja”, amely összefogja a volt diákokat, a volt tanárokat és az iskola többi munkatársát is. Céljuk az iskola hagyományainak ápolása, elődintézmények örökségeinek kezelése. Az intézmény neve egykor Újmecsekaljai Gimnázium volt, mely a mai Bánki Donát utcai iskola nyugati szárnyában indult 1964-ben. Az épület kereteit hamar kinőtte az iskola, és közben megépült az új, már gimnáziumnak tervezett épület is a Dr. Veress Endre utcában. Az első évnyitóra kapta az intézmény a Komarov Gimnázium nevet. A Komarov elnevezés a mai napig él a városrészben élők körében. A rendszerváltást követően vette fel az iskola Babits Mihály nevét. Ezt a három intézményt képviseli együttesen a Babits-Komarov Baráti Kör.
A Baráti Kör elnöke elmondta, hogy az Uránvároshoz kötődő programok célja az volt, hogy magát az iskolát, illetve az iskola diákjait, tanárait megismertesse a városrész lakosságával. Az iskola geodéziai képzése sokban kapcsolódik a volt uránbányához. Több, a képzésben végzett diák helyezkedett el a bányában, és az iskola is sokat köszönhet a bánya egykori támogatásának, és sok bányász, illetve bányászcsalád is kötődik iskolához.
A Baráti Kör által kezdeményezett beszélgetésekről úgy gondolják, hogy az iskolába szervezett és a lakókörnyezettel kapcsolatos programok maradandóbb élményeket nyújtanak a résztvevőknek, és hangsúlyt kapnak a közös tapasztalatcserére épülő előadások. Élmény megismerni az uránvárosi hagyományokat és az iskolákhoz kötődő különböző emberi, – személyes kapcsolatokat. Szeretnék megismertetni az érdeklődőkkel az uránvárosi nemzetiségeket és kisebbségeket is. Ilyen például a városrészben élő görög nemzetiség, melyhez kapcsolódásuk az iskola közismert és népszerű kollégája, Meliorisz Béla költő.
A Beszélgetések a Babitsban program eseményei a következő évben valósulnak meg, a programokról a Baráti Körnél lehet érdeklődni (bkbk@bkbk.hu).
Kérdésünkre Weinreich László elmondta, hogy örömmel vesz részt a Pécsi Közösségek munkájában. Különösen az uránvárosi programot kedveli, hiszen jómaga is a városrészhez kötődik, bányász családba született. Kisgyermekként a „Csacsis” Óvoda, majd kezdetben a Karikás Frigyes Utcai, és később a Bánki Donát Utcai Általános Iskolában kezdte az iskolás éveket, valamint a Komarov Gimnáziumban szerzett szakmát, – de kötődik a Szivárvány Gyermekházhoz, – az egykori Úttörőházhoz is, és a PTE Szántó Kovács János utcai karához is, ahol már a főiskolai képzésben vett részt. Az elnök ma is Uránvárosban a Páfrány utcában lakik, így mindennapjainak is szerves része az Uránváros.
Pécsett a Páfrány utcai társasházban egy helyi hagyományra hívta fel a figyelmet a Blogsuli.hu. A sok éves kezdeményezést egy, a lépcsőházban lakó család indította közel húsz éve. Weinreich Lászlótól megtudtuk, hogy testvérével ápolják ezt a kezdeményezést, mely alapján Szentestére kerül a lépcsőházba a karácsonyi fatörzs, és annak közvetlen környezeteként egy karácsonyi táj hangulatát indéző dekoráció, valamint az ünnephez tartozó karácsonyi fények, a mácsesek.